2015. június 6., szombat

Könyv Kritika| 3. rész Santa Montefiore: A francia kertész

Sziasztok!

Folytassuk a könyv kritikás poszt sorozatot, mégpedig egy olyan könyvel, amit a kolléganőmtől kaptam kölcsön, mégpedig azzal a mondattal: "Kíváncsi vagyok neked így 20-on évesen tetszik e vagy átjön e a történet, mert nekem így ennyi idősen nagyon tetszik" Hát hogy átjött e vagy sem azt ha tovább olvastok akkor elfogom árulni.



 
Fülszöveg: 
Nem sokkal azután, hogy a Claybournes család Londonból Dorsetbe költözik, Mirandát sötét gondolatok kezdik gyötörni. A férje szinte soha nincs otthon, a gyerekek állandóan unatkoznak, ő pedig nem tudja rendben tartani a teljesen elburjánzott kertet. Így amikor egy jóképű, idősödő francia férfi felajánlja a segítségét, Miranda örömmel elfogadja, pedig akkor még nem sejti, hogy mennyire megváltoztatja majd az életüket Jean-Paul, akinek a kerthez kapcsolódó múltjára is fény derül.








Kicsit írnék részletesebben a könyvről, bár a fülszöveg elég sok mindent el árul de, hogy kedvet kapjatok hozzá még jobban, muszáj írnom :)  A történet két szálon fut és két időben zajlik, az egyik szál a múltban 1979-ben a másik pedig 2005-ben, több évszakon át tart a könyv. A múlt a jelent nagyon sokszor megmagyarázza, rengeteg kérdést megválaszol. 

Szereplők:

Miranda: Ő újságíró hölgy akit nagyon megviselt, az, hogy Londonból vidékre költöztek, minden idejét a munkának szentel, nagyon kevés időt tölt gyermekeivel.

Gus: Miranda gyermeke aki egy nagyon rossz fiú, a történet előrehaladtával kifog derülni, hogy miért... csak figyelemre vágyik.

Storm: Miranda másik gyermeke aki egy édes szelíd kislány. 

Dávid: Miranda férje és a gyermekek apja. Leginkább csak hétvégén van otthon, mert Londonban dolgozik, és galád módón csalja a feleségét.... (ha érdekel kivel tényleg ovlassátok el)


Ava Lightly:
A múltbéli Miranda, három gyermek édes anyja, szerető feleség és gondosan szerelemmel ápolja a kertjét, ami mese szép-

Phillip: Ava férje és a gyerekek apja. 

Jean-Paul: A francia kertész, az egyik főszereplő.

Vélemény: 

2005.Mirandán nagyon elcsodálkoztam, hogyha van két gyönyörű gyermeke miért a munkáját szereti jobban, de nem hibáztattam, hisz a mai világban sajnos egyre jobban a munka kerül előtérbe és utána jöhet a baba. A férjével teljesen eltávolodtak egymástól, addig nem is gyanakodott, amíg Karácsonyra nem azt az ajándékot kapta amiben teljesen biztos volt, hogy ő fogja kapni. Elkezdte élni az ottani életét, igyekezve a férje nélkül megvalósítani az életüket, hisz csak hétvégén találkoztak. Fogadott fel, bejárónőt, kertészt. Majd megérkezett Jean-Paul, aki még így időebben is egy sármos férfi volt, akiért minden nő olvadozott. Aki az ő Avá-ját kereste, mert megígérte neki, hogy visszajön érte. Jean-Paul nagyon jó hatással volt Gus-ra is, aki igazán rendes, jól nevelt gyerek lett.

1979. Ava a férje Phillip unszolására fogadta Jean-Pault kertész tanítványnak, akit az apja küldött, hogy tanulja ki a kertészet csínját-bínját, igazi szerelem lett első látásra. Ava aki szerette a férjét, és a gyermekeit (akkor még csak két gyereke volt) elég sokáig tiltakozott, hogy ne legyen köztük semmi, majd nem bírtak parancsolni az érzelmeiknek. 

A múlt és a jelen összefonódása: Miranda is ugyan úgy fülig szerelmesedett Jean-Paulba, mint régen Ava. A könyv vége felé lehet megtudni a múltról rengeteg dolgot, mikor Miranda elkezdi olvasni Ava naplóját, na azt a részt már nem bírtam ki bőgés nélkül. 

Összegzés: 

Annyira jól van leírva minden, hogy a kertet, a szereplőket, a történetet mind-mind el tudod képzelni, át tudod érezni a fájdalmat, a boldogságot. Nagyon megfogott a könyv, én aki mostanában nem sírtam, a könyv utolsó pár oldalát végig bőgtem, természetesen a buszon és a metrón.

"Jean-Paul emllékezetében élénken élt, ahogy kettesben álltak a kis kőhídon. Karja hozzáért az övéhez, miközben az asszony a lomha folyó túloldalán elterülő gyönyörű kertet nézte. Bőrének bódító narancsvirágillata  megígézte és rabul ejtette a férfi szívét.

Évek teltek el azóta; a kert mára elvadult, a közöttük lévő szenvedély pedig- úgy tűnt- örökké kihunyt. Ám a szerelem képes megújulni és mint a tavaszi kert, újra virágba borulni..."

Ti olvastátok már a könyvet?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése