Sziasztok!
Nem gondoltam volna, hogy
egyszer egy ilyen bejegyzést meg fogok írni, de most úgy érzem, ki kell
magamból írnom, mert sok, ami bennem van. Holnaphoz két hétre férjhez megyek.
De jelenleg, ma úgy érzem, nem akarom, az egészet nem akarom ezt az egész
szervezős dolgot.
Már a napokban kezdtem úgy
érezni, hogy tényleg nem tud senki örülni annak, hogy meg van hívva, hogy
részese lehet az eseménynek? Vagy annak, hogy be van avatva a részletekbe????
Nem mindenkitől kapom a mért nem ez, mért nem az, vagy ha ez, akkor tök jó,
hogy nem az, mert az milyen csúnya lenne. Mért lesz ez mért lesz az. Mért nem
így lesz, nála így volt nála meg úgy. Menyecsketánc? Minek úgyse fog veled
senki táncolni. Az utóbbi időbe kijött az, azért mert ezt akarjuk és ez lesz.
De idegőrlő és nem tudok ezekkel mit kezdeni.
Viszont ami tegnap történt
az életkedvemet is elvette. Mint tudjátok, decemberben eldöntöttük, hogy
összeházasodunk. Étterem, anyakönyvezető, készülődésre szállás, sminkes,
fodrász rögtön akkor lett foglalva. A fotóssal azt terveztük, hogy pár képet
készítünk az épületben lépcsős stb. stb. képeket. Ezért még márciusban írtam a „kedves”
szállodának, hogy lehet e az épületben fotózni. Akkor nem kaptam választ,
közben eszembe jutott, hogy lehet a csajokkal kéne koccintani, így írtam még
egy mailt, hogy lehet e fotózni és mennyibe kerül egy pezsgő. Itt jött a
hidegzuhany ugyanis közölték, hogy nincs foglalásunk, mert ők ajánlat kérésnek
vették azt, amire válaszoltak, hogy a „foglalásukat rögzítettük” de ajánlanak
egy másik szállást, amire gyorsan csapjunk le, mert nincs más sok hely. 3 ágyas
szobát kértünk, egyéb feltételekkel a szállás sokkal rosszabb, mint amit
akartunk illetve nincs is 3 ágas szobájuk ezért nem éltünk vele. Ráfizetéssel,
sokkal több pénzért találtunk egy másik szállást (a fuvarunk is többe kerül) a
sminkes is épp hogy be tud rakni, mert a helyszín is más. Ahol akartunk kültéri
fotókat csinálni az is kiesett, mert nem fér bele az időbe. Összeomlottam
teljesen. Az indoklásuk, amit ez a „nagyon kedves” szálloda adott. Fél éve volt
a foglalás és az óta nem írtam ezért nem lett rögzítve, telefonban lehülyézte a
kolléganőjét, mert ő nem látja és ott a foglalás. Sosem üvöltöttem még így emberrel,
mint ahogy a telefonban tettem, nem beszéltem még ilyen csúnyán emberrel. De ha
nem írok nekik kérdést, 20-án, pénteken derül ki, hogy nincs szállásunk? Akkor
mit csinálok, hol alszom, hol készülök.
Jelenleg úgy érzem, el kéne
költöznöm egy lakatlan szigetre, mert ami feszültség van bennem már egy rossz
nézéstől is robban. Nincs kedvem semmihez, nincs étvágyam, élni nincs
hangulatom.
Kérek minden menyasszonyt,
hogy minden ilyenre figyeljen oda, nehogy az utolsó illantban derüljön ki
valami. Kedves rokonok, barátok, támogassatok és ne csak a negatívat sulykoljátok
belém…
Hát ez nagyon rossz dolog, ami történt, de az is hozzájárul a feszültséghez, hogy gyakorlatilag mindent te csinálsz. A beleszólókat nem értem, olyan nincs, hogy nem megy ki senki táncolni veled, inkább sorban állás szokott lenni. Rosszul esne nekem is, rosszindulatú hozzászólásnak venném, ha ilyeneket mondanának. Nem is lenne rossz ötlet kicsit kimozdulni és nem foglalkozni az esküvővel, szellőztesd ki a fejed, mi pl. elmegyünk arborétumot nézni vasárnap. Kicsit eltávolodnál a problémától.
VálaszTörlésMost tényleg azt érzem, hogy elég. Befeküdtem 6 percre a szoliba, ott csak én voltam és a lélegzés. Kicsit kiürült belőlem pár negatív dolog. Az Alcsúti Arborétumot érdemes megnézni, ott volt a jegyes fotózásunk vőlegényemmel :)
VálaszTörlésHozzánk a Kámoni és a Jeli van közel, oda szoktunk menni, utóbbit még sosem sikerült egyszerre bejárni, jó nagy :) Mindenképpen pihenj a nagy nap előtt is, hogy tudd élvezni az eseményeket!
TörlésTavaly az esküvőnk előtt nekünk is voltak gondjaink, én is a teljes összeomlás szélén álltam, ahogy te, úgy én sem akartam már azt az egész cécót, ami a szervezéssel jár. A férjemnek egy hónappal a lagzi előtt teljes egy hétig azt hajtogattam, hogy az esküvő lefújva, nem kell nekem nagy ünnepség, se semmi, a lényeg, hogy mi szeretjük egymást, és ha farmerban, két vadidegen tanúval az oldalunkon mondjunk ki az igent, nekem az is megfelel, hisz nekem csak Ő a fontos. Végül persze lett lagzi, és nem mondom, hogy minden úgy alakult, ahogy mi az elterveztük, de most is azt mondom, hogy egyedül az a fontos számomra, hogy életem szerelme hivatalosan is a férjem lett, amire mindig is vágytam.
VálaszTörlésFel a fejjel neked is, tudom, hogy nem könnyű most pozitívan előre nézni, de nem érdemes emiatt szétzuhannod! Ahogy az előttem szóló, én is azt tudom tanácsolni, hogy kicsit kapcsolódj ki, tereld el gondolataid, de ha épp arra van szükséged, akkor sírj egy nagyot a párod vállán! És ne felejtsd el, hogy akárhogy is alakul, az igazán fontos az, hogy Ti megértsétek és szeressétek egymást! Kitartást! :)