Amikor tervezgettem az életünket két gyerekkel tudtam, hogy nehéz lesz, de azt álmomban nem gondoltam hogy ennyire kaotikus állapotok fogják uralni az első napjainkat. Akik követnek Instagramon ők szinte a családdal együtt értesülhettek Viki megszületéséről. Rolinál sem mentem bele teljesen a részletekbe itt sem szeretnék, viszont azt előre leszögezem mai napig nem tudtam feldolgozni az eseményeket lelkileg nagyon megviselt.
Nem szerettem volna császárt most sem, de ha valamiért úgy adódott volna akkor nem mondtam volna nemet. Sikerült természetes úton szülnöm ismét amiért hálát adok. Egy ideje éreztem, hogy Viki a fejét nyomja lefelé a 37, héten 1 Majd a 38. héten két ujjnyira nyitva volt a méhszájam de rendszeres fájások nem voltak így vártunk. Május 24-re voltam kiírva. Az nap voltunk CTG-n Szép méhtevékenységeim voltak mikor mozgott a kisasszony de azon kívül 1db fájás sem. Jó hát ma sem szülünk.
Szombat délután Roli belázasodott vasárnap reggelre levihetetlen volt a láza 11óra körül 40,7el úgy döntöttem indulunk a Heim Pál kórházba ügyeletre mert ez már túl magas. (részleteket egy másik bejegyzésben) A lényeg bent tartottak minket én minden órás kismamaként úgy döntöttem inkább alszom ülve vagy nem alszom de a fiamat nem hagyom ott mellette könyörögtem Vikinek, hogy most még ne szülessen meg várjon mert a tesójának szüksége van rám. Fájt a derekam nagyon fájt, de ezt betudtam az egész napos ülésnek egy majd 12kg-s gyerekkel az ölemben. Hétfő reggeltől éreztem, hogy kakilni kell meg még mindig fájt a derekam, de nem volt időm magamra és még mindig könyörögtem. Hála az égnek haza engedtek, így végre az otthonunkban 24 perc éjszakai alvással, reménykedtem, hogy még 1napot egyben töltünk. Este fürdetésnél jött egy fájás, törölközésnél jött még egy olyan igazán ketté töröm az ajtófélfát fájás. Körülbelül mint Rolinál a kitolás. 20-22-22-30 perc volt a fájások közt majd elvágták elaltattam Rolit lefeküdtem aludni. 0:46kor egy baromi erős fájásra keltem ugyan olyan intenzív volt mint az esti. 16perc múlva jött a következő. Fél 3kor mondtam férjemnek ezt nem húzzuk reggelig hívja a szüleit mert 6percenként jönnek a fájások. Roli alszik nem tudok elköszönni. 2 fájás közt elmondtam anyósomnak mit hol talál persze amire képes voltam mert itt már kezdtem szétcsúszni. A kórházba érve már 2-3 percesek voltak. CTG-re tettek és csak 75-85ös fájások voltak hát én itt azt hittem meghalok, ha ez ennyire fáj mi lesz a kitolásnál. Doki vizsgál 4 új de nincs fej, biztos fejvégű? Szülőszoba hoznak uh-t igen fejvégű de magasan van. Várunk, kis idő múlva burkot repesztettek, de még mindig nagyon magasan van a feje így egy ideig nem szülünk. Szóljak, ha kakilni kell. Többször jött az ügyeletes doki kérdezni, hogy nem e kell kakilni. Vizsgált: Magasan van a fej szóljak ha kakilni kell. El se lépett már szóltam, de biztos nem mert magasan van, kb ordítottam hogy de nekem akkor is kell. Két tolás és felsírt, Apa elment a pici lányunkkal, vártuk, hogy a lepény le váljon, 10perc jött a doki 3480gramm a kicsi, lepény sehol. Főorvos próbálta semmi, hát műtét. 5:52kor született én 7.10kor kerültem a kórterembe addig nem láttam nem tudtam róla semmit. Apa aranyórázott, amit köszönök neki és azt is, hogy ismét mellettem volt és támogatott, azt, hogy 5napig nem csak apja hanem anyja is volt Rolinak a fogzás/kórházi traumák után. Nagyon nehéz sőt baromi nehéz az elmúlt két hét, ha valaki azt mondta volna lehet nehezebb a második gyermekkel mint az elsővel akkor képen röhögöm, de ez egy másik téma.
Lelkileg nem tudom mikor fogom feldolgozni ezt az egészet, nem tudom, hogyan és miként. De remélem hamarosan sikerül, mielőtt teljesen felemészt a kezdődő szülés utáni depresszió.
Most is azt érzem, ahogy a két kis csodánkat nézem, hogy bármikor végigcsinálnám azért, hogy ők legyenek nekünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése