Fülszöveg:
Zora szeret láthatatlan lenni. Nem akar barátokat, nem akar senkit közel engedni magához, nem akar újból csalódni. Hosszú ujjú ruhák, erős smink és elutasító tekintet mögé rejtőzik, nehogy újra bízni kezdjen, aztán felfedezzék a múltját, és megint megbántsák. Dominik arra vágyik, hogy valaki végre őt lássa. Otthon csak az eredményeire figyelnek, míg az osztálytársai azt nézik, mennyire menő cuccai vannak, de egyetlen barátjának sem árulhatja el, milyen sokat jelent neki a rajzolás. Azonban mindkettejük számára van egy hely, ahol lazíthatnak, ahol önmaguk lehetnek, ahol talán végre találhatnak igazi barátokat: a tetoválószalon. Zora ősz óta recepciós ott, Dominik pedig felbukkan, mint reménybeli tetováló. Muszáj szóba állniuk egymással, kénytelenek meglátni a másik valódi arcát, és lassan közeledni kezdenek. Izgalmas regény az őszinteségről, az útkeresésről, és egy finoman kialakuló szerelemről.
Már a borító kiválasztásában is a facebook oldalán lehetett szavazni ez lett a legtöbb szavazatot kapó. Nekem személy szerint nem ez volt a kedvencem, de aki elolvassa kiderül, hogy miért is illik teljesen a könyvre ez a toll.
Ebben a történetben is két fontos szereplő van Zora és Dominik, akik történetét a saját szemszögükön keresztül ismerhetjük meg az egész könyv kettőjük könyve, két szemszögből íródott a történet.
Ahogy már említettem itt is nagyon komoly témákat rejt a történet kezdem Dominik oldalával neki kicsit általánosabb nem annyira mélyreható fájdalmas a története mint Zorának. Neki csak a szülei maximalisták, tipikusan látszat szülők ami a mai világban sajnos egyre elterjedtebb. A bátyját már el is üldözték mert ő elkezdte az álmait élni és nem a szüleik által kigondolt és csodálatos életet élte. Dominik sem szerette ezt az életet a rajzolásba menekült. Nagyon fájdalmas azért ezt olvasni, hogy mennyire nem érdekel egy szülőpárt a saját gyermeke véleménye akarata, csak az, hogy a külvilág azt látja mennyire tökéletesek a gyerekeik és az életük. Mindennel elhalmozzák persze de ez mit sem ér a szeretetet nem lehet megvenni.
Zora története ellenben Dominikéval nagyon mélyreható, Zora nem a szüleivel hanem a nagymamájával él, ugyanis ő igazi családon belüli erőszak áldozata lett testileg és lelkileg is bántalmazták. Középiskolás jelenleg az utolsó évében van, amit annyira vár mint más a nyarat. Nagyon sokáig nem értettem Zora miért jár sötét ruhákban, durván kisminkelve és igazán közömbösen zárkózottan viselkedik, nem barátkozik senkivel. Rögtön az első felvetés, hogy nem mindig a külső alapján kell ítélni, mert jelen esetben is hatalmas sebek és titkok vannak az álca alatt.
Zora az iskola mellett két helyen dolgozik az egyik hely a történet egyik legtöbbet említett helyszíne a tetováló szalon. Ami a menedéke itt érzi egyedül boldognak magát a mamája után. Itt tud igazán önmaga lenni itt vannak a barátai. Amit elég sokára jön rá, hogy neki vannak barátai. Dominik ide csöppen bele, ami miatt napi kapcsolatban vannak és beszélniük kell egymással.
A történet innen az ő kapcsolatuk épülésén keresztül mutatja be a sorsukat. Zora "sebeinek" gyógyulása Dominik kitartásán és igaz szerelmén múlik. Csodálatos ahogy levezeti Lylia azt ahogy felépül és virágozni kezd. Dominik történetéhez én várok egy kis folytatást ugyanis annyira hihetetlen, hogy így zárult le és az ÉN érdekű szülők csak így elfogadják a feltételeket. De igazándiból lehet annyira jó volt a zsarolás, hogy tényleg fontosabb a mit gondolnak rólam mint a gyermekem?
A komoly témákat feszengető könyv igazán olvasható, ugyanis sikerült Dominik által elvinni egy humorosabb vonalba is. De nagyon elgondolkodtató történet is. Egy biztos, én nem szeretnék soha ilyen szülő lenni egyik oldalról sem. Nekem a gyermekeim a legfontosabbak.
Aztán, hogy miért is lett ez a könyv címe? Ha olvastátok biztos rájöttök, nagyon nagyon találó! Ez is egy nagyon szeretem könyv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése