Rolandnál egyértelműen éreztem, hogy ő kislány viszont a 15. héten úgy keltem fel, hogy egy kisfiú van a pocakomban. A 16. héten voltunk 4D-s ultrahangon ahol 5perc csalódottság után elfogadtam, hogy a második megérzésem a nyerő és kisfiúnk lesz. 6 éves korom óta Krisztinát szerettem volna, hát nem jött össze. Mai napig azt érzem, hogy Roland az Roland és nem tudnám kislányként elképzelni.
Ebből következik az, hogy én a millió kismama közé nem tartozom akik megérzik, hogy mi lesz a babájuk neme. Egész korán kiderült, hogy jön a kistesó, a rengeteg kórház után engem teljesen hidegen hagyott az, hogy kisfiú vagy kislány. A lényeg, hogy egészséges legyen és a 39-40. hétre megszülessen. (De ne a házassági évfordulónkon)
Szívem mélyén Roli után kisfiút szeretnék, annyira megszoktam már magam fiús anyaként, nem tudnám elképzelni magam kislánnyal. Bár ugye minden vágyam egy kislány volt.
Eljött a 16. heti 4D-s ultrahang ahol mindent a legnagyobb rendben találtak és megmutatta magát mi már azóta tudjuk 99%-ra, hogy kisfiú vagy kislány.
Szerintetek?
Majd jött a 18-20. heti nagy ultrahang ahol a szonográfus hölgy kérdezte, hogy tudjuk e már a nemét, mondtam, hogy elvileg igen, ahol ő is megerősítette így most már 100% hogy a pocaban:
Roli elárulja nektek:
Igen kislányunk lesz, a második babánk egy csodálatos kislány. A 4d alapján tiszta Báttyus kicsit finomabb lányos vonásokkal <3
Gratulálok :)
VálaszTörlés