Sziasztok!
Nem gondoltam volna, hogy
egyszer egy ilyen bejegyzést meg fogok írni, de most úgy érzem, ki kell
magamból írnom, mert sok, ami bennem van. Holnaphoz két hétre férjhez megyek.
De jelenleg, ma úgy érzem, nem akarom, az egészet nem akarom ezt az egész
szervezős dolgot.
Már a napokban kezdtem úgy
érezni, hogy tényleg nem tud senki örülni annak, hogy meg van hívva, hogy
részese lehet az eseménynek? Vagy annak, hogy be van avatva a részletekbe????
Nem mindenkitől kapom a mért nem ez, mért nem az, vagy ha ez, akkor tök jó,
hogy nem az, mert az milyen csúnya lenne. Mért lesz ez mért lesz az. Mért nem
így lesz, nála így volt nála meg úgy. Menyecsketánc? Minek úgyse fog veled
senki táncolni. Az utóbbi időbe kijött az, azért mert ezt akarjuk és ez lesz.
De idegőrlő és nem tudok ezekkel mit kezdeni.
Viszont ami tegnap történt
az életkedvemet is elvette. Mint tudjátok, decemberben eldöntöttük, hogy
összeházasodunk. Étterem, anyakönyvezető, készülődésre szállás, sminkes,
fodrász rögtön akkor lett foglalva. A fotóssal azt terveztük, hogy pár képet
készítünk az épületben lépcsős stb. stb. képeket. Ezért még márciusban írtam a „kedves”
szállodának, hogy lehet e az épületben fotózni. Akkor nem kaptam választ,
közben eszembe jutott, hogy lehet a csajokkal kéne koccintani, így írtam még
egy mailt, hogy lehet e fotózni és mennyibe kerül egy pezsgő. Itt jött a
hidegzuhany ugyanis közölték, hogy nincs foglalásunk, mert ők ajánlat kérésnek
vették azt, amire válaszoltak, hogy a „foglalásukat rögzítettük” de ajánlanak
egy másik szállást, amire gyorsan csapjunk le, mert nincs más sok hely. 3 ágyas
szobát kértünk, egyéb feltételekkel a szállás sokkal rosszabb, mint amit
akartunk illetve nincs is 3 ágas szobájuk ezért nem éltünk vele. Ráfizetéssel,
sokkal több pénzért találtunk egy másik szállást (a fuvarunk is többe kerül) a
sminkes is épp hogy be tud rakni, mert a helyszín is más. Ahol akartunk kültéri
fotókat csinálni az is kiesett, mert nem fér bele az időbe. Összeomlottam
teljesen. Az indoklásuk, amit ez a „nagyon kedves” szálloda adott. Fél éve volt
a foglalás és az óta nem írtam ezért nem lett rögzítve, telefonban lehülyézte a
kolléganőjét, mert ő nem látja és ott a foglalás. Sosem üvöltöttem még így emberrel,
mint ahogy a telefonban tettem, nem beszéltem még ilyen csúnyán emberrel. De ha
nem írok nekik kérdést, 20-án, pénteken derül ki, hogy nincs szállásunk? Akkor
mit csinálok, hol alszom, hol készülök.
Jelenleg úgy érzem, el kéne
költöznöm egy lakatlan szigetre, mert ami feszültség van bennem már egy rossz
nézéstől is robban. Nincs kedvem semmihez, nincs étvágyam, élni nincs
hangulatom.
Kérek minden menyasszonyt,
hogy minden ilyenre figyeljen oda, nehogy az utolsó illantban derüljön ki
valami. Kedves rokonok, barátok, támogassatok és ne csak a negatívat sulykoljátok
belém…