48óra a kórházban avagy tényleg olyan szörnyűek a gyermekkorházak?

Viki szüléstörténeténél említettem, hogy Roland előtte nap kórházban volt magas lázzal és, hogy fogok majd írni egy külön bejegyzésben fogok írni erről. Úgy érzem most jött el a pillanat. Az utóbbi pár hétben rengeteg helyen olvastam, hogy mennyire rossz körülmények és mennyire szörnyű minden az egyes gyermek kórházakban. Nem cáfolom meg mindet de úgy érzem el kell mondanom azt amit én/mi tapasztaltunk. Hisz nem olyan borzalmas mint amilyennek ez látszik. Sokan pont ezért félnek befeküdni a gyermekükkel mert csak a szörnyű oldalát ismerik meg azt mutatják be mindenhol minden közösségi oldalon a médiában!

Május 26 szombat:
Roland belázasodott nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget neki gondoltuk mivel brutálisan fogzik (3 őrlő fog egyszerre) majd estére 39fokos láza lett, Cataflam cseppel le tudtuk vinni de vissza kúszott nem volt nyűgös csak amikor magas láza volt.

Május 27 vasárnap: Roland reggel 39feletti lázzal kelt, nekem fura érzésem volt 11körül 40,7et mértem popsiban itt eldöntöttem, hogy nem érdekel megyünk az ügyeletre. A kerületünkben nincs hétvégén ügyelet csak a Heim Pál gyermekkórházban. Elég hamar sorra kerültünk a pultnál tündéri hölgy volt tényleg nagyon kedves. A váró rész telis tele mesefigurákkal igazán megnyugtató gyermekbarát környezet.

A Doktornő egy idősebb hölgy rögtön átvitt minket egy másik helységbe ahol vizes lepedőbe tekerték3X10 percre majd kapott valami baromi erős lázcsillapítót meg sem mozdult a láza így még 1X10 perc után közölték, hogy bent kell maradnunk megyünk a Madarászba. De az ott töltött idő alatt mindvégig rám is figyeltek (teával kínáltak) figyelmesek kedvesek voltak Rolival is pedig eléggé sírt mikor piszkálták. Kapott már ott 1 adag infúzió, ez jól viselte azt is, hogy branült tettek a kézfejébe.

A mentőre várva kiborultam tényleg ha azt vesszük, hogy itt vagyok minden órás kismamaként a gyermekem aki tegnap még Denis koncerten táncolt velem itt fekszik az apja kezében reszket a láztól és kórházba kell vinni. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez velünk történik, hogy ezt át kell élnünk.

Megjött a mentő két kedves fiatalember, próbáltak Rolival is beszélgetni oldani a stresszt, de nem nagyon sikerült. A mentőben kitöltöttünk egy csomó papírt de teljesen őszintén nem nagyon emlékszem, hogy miket válaszoltam.

A kórházba megérkezve próbáltak rábeszélni, hogy inkább apuka vagy más maradjon bent ne én nagy pocakka, mert ha beindul a szülés akkor ott engem/minket nem tudnak ellátni. De nem mozdultam nekem akkor ott kellett lennem a gyermekemmel.

Nem abba a kórterembe tettek minket amelyikbe eredetileg kerültünk volna, így csak Roland és én voltunk a szobába, ahol Egy rácsos ágyban feküdt Roli én pedig egy kanapén aludhattam. Nem túl kényelmes, nem wellness részleg, pedig Rolinak ezt hangsúlyoztam, hogy egy kicsit wellnessezünk itt egy kicsit, hogy hamar jobban legyen.  Mindenki szidja a kórházakat, hogy milyen körülmények vannak és borzalmas a szülőknek, de én 40hetes terhesen simán elaludtam azon a kanapés megoldáson de nem érdekelt, hisz nekem az a lényeg, hogy a gyermekem jól legyen, ha kellett volna ott ülve alszom akár heteket is.

Az ételek bőségesek voltak és finomak, mindent meg kostóltam csak 1-1 kanállal vagy 1-1 falatot, komolyan nagyobb adagot kaptak mint 2nappal később én egy másik kórház szülészetén.

Az orvosok, az ápolók mindenki egytől egyig nagyon kedvesek türelmesek és kedvesek voltak. Mindenki a gyermekekért van, mindenki segített ha kellett bármilyen segítség.


Nem mertem bent hagyni az ágyban egyedül, nehogy kiessen mert itthon nem ilyen ágyban alszik hanem már a nagy ágyában. A nővérkét megkértem, hogy amíg a szobában lévő mosdóba elugrom addig maradjon ott szó nélkül ott maradt.

Köszönöm, hogy ezt a 48 órát megkönnyítették, köszönöm, hogy ez a nagyon nehéz időszak egy kis Wellnessezéssel megoldódott.

Mint kiderült, a három napos lázunk volt ami egy brutális kiütésekkel zárult. Amit megtanultam ebből, a legnehezebb pillanatokban kell a legerősebbnek lenned mint édesanya. Amikor a férjed látod sírni, mert aggódik a gyermeke miatt az valami kegyetlen!

A bejegyzés teljesen egészében az őszinte saját véleményemet tükrözi!

*A bejegyzés teljes egészében szerzői jog védi, felhasználása csak forrás megjelőléssel lehetséges illetve engedély kéréssel.