2017. január 25., szerda

Roland napló| Megérkezett a legnagyobb csoda

Nem is tudom, hol kezdjem ezt a bejegyzést annyira, furcsa annyira jó és különleges érzés ez az egész, anyának lenni egy csepp kis életet gondozni minden nap, aki csak tőlem függ, én vagyok az egyetlen biztos pont számára. Persze apa is, de ő másképp.








Kicsi kék szalag lóg a kezemen, így már biztos lehetek abban, hogy fiúnak születtem. A nővérkék jól megnéztek, 3610 grammnak, 55 centinek mértek. 2017. január 14-én 10:02 perckor láttam meg a napvilágot, úgy hogy most már hárman alkotjuk a családot! Üdvözöllek titeket: Roland

Sejtettem, hogy nem lesz sok időm a baba mellett még úgy sem, hogy egy angyal a gyermek, így aki követ facebookon az szinte rögtön értesülhetett, hogy megérkezett Roland. Nagyon jófiúként, hisz hallgatott anyára, hogy ne péntek 13-án érkezzen. Miután arra a napra voltam kiírva. Nem szeretném leírni tejesen a részleteket, de nagy körvonalakban, leírnám, hogy miként is zajlott a világrajövetele.

Az egész szüléshez úgy álltam, hogy a sorsra bízom, hogy császár vagy természetes szülés, hisz az volt a fontos, hogy Roland makkegészségesen jöjjön a világra. A 38. héttől szenvedtem a jósló fájásoktól, ami valljuk be az idegeimet felemésztette, volt olyan, ami a zuhanyra nem múlt el, akkor bizakodtam, hogy na, ez már biztos az, de egyik sem volt igazi. Kezdtem feladni én sose fogok megszülni túl, fogom hordani és kész ennyi. Eljött a kiírás napja és aznap reggel eldöntöttem, hogy le…..om nem fog jönni a baba és pont ennyi nem érdekel. Lefeküdtünk este 9 körül aludni, de nem tudtam elaludni, mert 21:51 elkezdődött valami fájásféle erősebb volt, mint a jósló nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget átjöttem a nappaliba szenvedni férjemnek mondtam aludjon, én most nem tudok. 10perc múlva jött a következő majd megint majd megint. Ezek eléggé rendszeresek és sokkal erősebbek, mint a jóslók voltak így kb. 11körül szóltam a férjemnek, hogy szerintem induljunk, a korházba Max haza küldenek, hogy ezek nem éles fájások. Éjfélre beértünk ahol megvizsgáltak ctgre raktak és hát ezek még nem azok, de elkezdtem tágulni így én osztályra apa meg haza majd értesítjük, mert ebből nem lesz baba még. Aludjak, hát nem tudtam aludni, mert mire beértünk a korházba 6percesek lettek a fájások, tanácsolták éjszaka, hogy vegyek egy jó meleg zuhanyt az vagy elmulassza, vagy erősíti a fájásokat. Hát már a zuhanyzás közben 2-3 percesek lettek így 6kor átcsattogtam a szülőszobára ahol 1 óra CTG után mondták szedjem össze a szülőszobai cuccaimat és menjek vissza fél 8ra. Visszamentem megvizsgáltak már jobban tágulok hívjam apám meg a családot DÉLRE baba lesz. Sírva hívtam a férjem gyere, mert délre meglesz Roland. 9után pár perccel beért én addig megkaptam a beöntést elfoglaltam a szülőszobát. Elkezdődött a finis, burkot repesztettek, mert már nagyon lent volt minden, de az a burok nem akart megrepedni, Innen nem írok részleteket, de a lényeg a lényegben, hogy 1 órán belül meglett Roland

A szülésről apai részről szeretnék még kicsit beszélni. Mérhetetlen hálával tartozom férjemnek, hogy ott volt velem a szülés alatt és fogta a kezem, bíztatott, legyezett, borogatott. Ha nem lett volna ott nem tudtam volna végig csinálni azok az ügyes vagy kicsim mondatai nagyon sok erőt adtak. Az is hogy foghattam a kezét, az hogy segített tartani a fejem miközben nyomtam. KÖSZÖNÖM. Mindenkinek ilyen férjet/párt kívánok, aki ennyire részt vesz mindenben és támogat a legfájdalmasabb pillanataidban is.

A terhesség minden bajával, a szülés minden fájdalmával a gátmetszés/szakadás minden fájdalmas fordulásával, sírva felülésével együtt azt mondom, hogy Rolandért 100szor végig csinálnám az egészet egy csoda érkezett hozzánk.

Köszönöm még egyszer férjemnek, a szülésznőnek, Elek Veronikának a doktor néninek Dr. Dóka Júliának, hogy segítettek világra hozni a mi kis kincsünket!

7 megjegyzés:

  1. Gratulálok itt is! :) Jó, hogy leírtad, egyrészt neked is jó emlék lesz később, másrészt segít a mesélés helyre tenni a dolgokat, legalábbis én így emlékszem rá, hogy a szülés után valahogy muszáj volt sokat beszélnem róla. :) Nagyon szépek a képek is! :)
    Ó, és külön örülök, hogy ilyen nagyszerű férjed van, ez nagyon fontos!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen. Az első 1 hét az úgy telt, hogy áradt belőlem a szülésből 1-1 részlet. Folyamatosan úgy éreztem ki kell beszélnem magamból. Mára már teljesen más emlékként él bennem mint akkor ott abban a percben.

      Törlés
  2. Szívből gratulálok, jó egészséget nektek!

    VálaszTörlés
  3. Kemény lehetett, a lényeg, hogy egészségesek vagytok, minden jót kívánok nektek!
    Amit Rita ír, az így van, főleg elsőre eléggé sokkoló szerintem egy szülés, érdemes feldolgozni, akár netes csoportban, akár úgy, hogy leírod magadnak a történéseket.
    Gratulálok még egyszer és legyen időd magadra is néha!!

    VálaszTörlés