Mielőtt ezt a különleges bejegyzést elkezdem szeretnék egy kicsit a jövőről írni.
Van pár terméktesztem amit megszeretnék veletek osztani, ezt folyamatosan fogom nektek hozni, hogy tényleg az aktuális dolgokról tudjak majd írni nektek. Hozok majd 1-2 diy bejegyzést, még nyárról tartozom pár képes beszámolóval. elhasználva bejegyzést is szeretnék nektek hozni. Szeptember végén lesz egy nagy Haulos bejegyzés amit egész hónapban vettem ez alól csak azok lesznek kivételek amik mondjuk nagyon leértékelt vagy ilyen dolgok.
Vasárnap párommal két olyan helyen voltunk ami nagyon meghatározó Magyarország számára. Mik ezek a helyek? Olvass tovább és megtudod :)
Mansfeld Péter park:
"A 60-as években nevezték el a névtelen közterületet Világ-Ifjúsági parknak, még a 2002-ben kiadott várostérkép is ezen a néven említi. A közeli Veronika utca miatt lett Veronika park, majd az 1956-os forradalom 50. évfordulóján állították fel Mansfeld Péter szobrát és nevezték át a parkot.
Az
utaktól övezett magaslatról gyönyörű kilátás nyílik a városra. A
dombtetőn egy emlékmű utal Mansfeld Péterre (2004, Menasági Péter). A
kis teret szórt kavicsburkolat fedi, amiben egy kisebb kiültetés kap
helyet. A fém padok úgy vannak elhelyezve, hogy ülve is lehessen
gyönyörködni a panorámában. Akác, vörösfenyő és juharfák vannak a
parkban, megemlítendő a Bólyai út melletti idős platánsor, mely egyike a
Rózsadomb hasonlóan szép platán fasorainak.
Mansfeld Péter (Budapest, 1941. március 10. – Budapest, 1959. március 21.) Budapesten
született. Szülei 1946-ig saját üzlettel rendelkező fodrászok voltak.
1950-ben elváltak, ezután fiuk rövid időre intézetbe került, de anyja
hamarosan újra magához vette. Az általános iskola nyolcadik osztályának
elvégzése után esztergályos ipari tanuló lett. 1956 októberében
csatlakozott a Széna téri felkelőkhöz. A harcokban nem vett részt:
gépkocsin fegyvert, élelmiszert szállított. Összekötőként járt az óbudai
Schmidt-kastélyban és a Szabad Nép-székházban. November 5-én behatolt
Piros László volt belügyminiszter villájába, ahonnan fegyvert hozott el,
amit otthon elrejtett. A forradalom bukása után folytatta az iskolát.
1957-ben kisebb lopások sorozatát követte el, ezért egy év
börtönbüntetésre ítélték, de annak végrehajtását három év próbaidőre
felfüggesztették. 1958. februárban barátjával elhatározták, hogy
fegyveres csoportot alakítanak. Rendőrök és munkásőrök lefegyverzése
révén kívántak fegyvereket szerezni. Február 17-én elrabolták az osztrák
követség előtt posztoló rendőrt, akit lefegyvereztek, majd szabadon
engedtek. További akcióik nem jártak eredménnyel. Tervezték bebörtönzött
ismerősök kiszabadítását, és hogy bosszút állnak a feljelentőkön. 1958.
február 19-én tartóztatták le. Első fokon 1958. november 21-én
életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték szervezkedésben való részvétel
és egyéb bűncselekmények vádjával. Ezt a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1959. március 19-én halálbüntetésre súlyosbította. Két nap múlva
kivégezték - tizenegy nappal tizennyolcadik születésnapja után.
Gül Baba Türbéje:
A Rózsadomb keleti lejtőjén Gül Baba türbéje emlékeztet arra az időre, amikor Magyarország jelentős része török uralom alatt állott. I. Szulejmán szultán - Szapolyai János király halálát (1540) követően - 1541. kora tavaszán döntött arról, hogy elfoglalja Buda várát, hogy az ne kerüljön a másik magyar király, I. Habsburg Ferdinánd csapatai kezére.
A szultán a bektasi rend tagjait bízta meg azzal a feladattal, hogy a török csapatok Buda alá való érkezése előtt a városhoz közel alapítsanak egy iszlám vallási központot.
A bektasi rend tagjai elsősorban szerzetesek, dervisek, de - szükség esetén - katonai feladatokat is ellátnak. Vezetőjük Gül Baba volt, aki főként békés természetéről, verseiről, természetszeretetéről vált ismertté. A legenda szerint mindig viselt a turbánján egy rózsaszálat: erről kapta a Rózsák-Atyja becenevet.
Halála után, tiszteletére díszes temetést rendeztek, amelyen maga I. Szulejmán szultán is részt vett, sőt, a legenda szerint beállt a koporsóvivők közé is. A Gül Baba sírja fölé emelt türbét 1543 és 1548 között építtette Mehmed Jahjapasazáde, a 3. budai pasa. A hely azóta is az iszlám vallásúak zarándokhelye, török turisták rendszeres uticélja.
Az épület gondosan épített kőzsámolyon áll, nyolcszög alaprajzú,
kupolával fedett. Kváderkőből épült, külső homlokzata egyszerű, minden
oldalát faltükrök tagolják, minden másodikon ablak nyílik.
Bejárata a keleti oldalon van. A bejárat nyíláskeretét mészkő hasábok alkotják, félkörívesen záródnak, eredetileg viszont szamárhátíves volt. Belső falát alaktalan homokkőből rakták, egyetlen építészeti dísze egy téglából készült szamárhátív-sor volt. Félgömb kupola zárja le, melyet csegelyek tartanak. Padozata simára gyalult deszkával van fedve, melyen turbánnal díszített nagy fakoporsó áll. 1912-ben pótolták az eredetit.
A 16. században kolostor épült a türbe mellé, amely Gül baba tekkeszi néven volt ismert. Buda visszafoglalása után, 1690-ben a türbét a jezsuita rend keresztény kápolnává építtette át. Ekkor eltüntették a szamárhátíveket, helyükre félkörívek és kosárívek kerültek. Barokk átalakítások eredménye volt a kupolán épült lanterna is, melyet mára már elbontottak onnan. 1790-ig jezsuita kápolnaként szolgált, a rend feloszlatása után magánház lett belőle. 1822-ben már török zarándokhelyként adnak róla hírt források.
1885-ben a török kormány Grill Lajossal felújíttatta. Újabb munkálatokat az első világháború előtt és után végeztek rajta, a negyvenes évekbeli restaurálások során egy eredeti szamárhátívre és Korán-feliratos festett üvegablak-darabra találtak. A második világháború előtt akkori tulajdonosa, Wagner Lajos körbeépíttette, az épülethez nem illő környezetet hozva ezzel létre.
A 90-es évek első felére a türbe műszaki állapota kritikussá vált: 1996-ban K. Pintér Tamás kapott megbízást a tervek elkészítésére, s döntő részben a török illetékes szervek finanszírozták a restaurációs munkálatokat.
A helyreállítás során felépítették az oszlopcsarnokot, a két díszkutat, a kultikus szerepű csesmét és a márványburkolatú szelszebilt, majd egy igazi török kávézót és egy kiállítótermet (Összmagyar Galéria) állítottak fel az idelátogató zarándokoknak, turistáknak. A befejezését követő ünnepélyes megnyitóra 2000. augusztus 21-én került sor; azóta látogatható ez a különleges hangulatú, egyedi, kultikus, vallástörténeti műemlék
Gül Baba Türbéje:
A Rózsadomb keleti lejtőjén Gül Baba türbéje emlékeztet arra az időre, amikor Magyarország jelentős része török uralom alatt állott. I. Szulejmán szultán - Szapolyai János király halálát (1540) követően - 1541. kora tavaszán döntött arról, hogy elfoglalja Buda várát, hogy az ne kerüljön a másik magyar király, I. Habsburg Ferdinánd csapatai kezére.
A szultán a bektasi rend tagjait bízta meg azzal a feladattal, hogy a török csapatok Buda alá való érkezése előtt a városhoz közel alapítsanak egy iszlám vallási központot.
A bektasi rend tagjai elsősorban szerzetesek, dervisek, de - szükség esetén - katonai feladatokat is ellátnak. Vezetőjük Gül Baba volt, aki főként békés természetéről, verseiről, természetszeretetéről vált ismertté. A legenda szerint mindig viselt a turbánján egy rózsaszálat: erről kapta a Rózsák-Atyja becenevet.
Halála után, tiszteletére díszes temetést rendeztek, amelyen maga I. Szulejmán szultán is részt vett, sőt, a legenda szerint beállt a koporsóvivők közé is. A Gül Baba sírja fölé emelt türbét 1543 és 1548 között építtette Mehmed Jahjapasazáde, a 3. budai pasa. A hely azóta is az iszlám vallásúak zarándokhelye, török turisták rendszeres uticélja.
Bejárata a keleti oldalon van. A bejárat nyíláskeretét mészkő hasábok alkotják, félkörívesen záródnak, eredetileg viszont szamárhátíves volt. Belső falát alaktalan homokkőből rakták, egyetlen építészeti dísze egy téglából készült szamárhátív-sor volt. Félgömb kupola zárja le, melyet csegelyek tartanak. Padozata simára gyalult deszkával van fedve, melyen turbánnal díszített nagy fakoporsó áll. 1912-ben pótolták az eredetit.
A 16. században kolostor épült a türbe mellé, amely Gül baba tekkeszi néven volt ismert. Buda visszafoglalása után, 1690-ben a türbét a jezsuita rend keresztény kápolnává építtette át. Ekkor eltüntették a szamárhátíveket, helyükre félkörívek és kosárívek kerültek. Barokk átalakítások eredménye volt a kupolán épült lanterna is, melyet mára már elbontottak onnan. 1790-ig jezsuita kápolnaként szolgált, a rend feloszlatása után magánház lett belőle. 1822-ben már török zarándokhelyként adnak róla hírt források.
1885-ben a török kormány Grill Lajossal felújíttatta. Újabb munkálatokat az első világháború előtt és után végeztek rajta, a negyvenes évekbeli restaurálások során egy eredeti szamárhátívre és Korán-feliratos festett üvegablak-darabra találtak. A második világháború előtt akkori tulajdonosa, Wagner Lajos körbeépíttette, az épülethez nem illő környezetet hozva ezzel létre.
A 90-es évek első felére a türbe műszaki állapota kritikussá vált: 1996-ban K. Pintér Tamás kapott megbízást a tervek elkészítésére, s döntő részben a török illetékes szervek finanszírozták a restaurációs munkálatokat.
A helyreállítás során felépítették az oszlopcsarnokot, a két díszkutat, a kultikus szerepű csesmét és a márványburkolatú szelszebilt, majd egy igazi török kávézót és egy kiállítótermet (Összmagyar Galéria) állítottak fel az idelátogató zarándokoknak, turistáknak. A befejezését követő ünnepélyes megnyitóra 2000. augusztus 21-én került sor; azóta látogatható ez a különleges hangulatú, egyedi, kultikus, vallástörténeti műemlék
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése