Nem tehetsz róla, tehetsz ellene| #ANEMAZNEM

Sziasztok!

Életem legnehezebb és legfájdalmasabb bejegyzését írom meg nektek. De úgy éreztem, nekem is csatlakoznom kell ehhez a kampányhoz bloggerként és egy áldozatként. Ha csak egy nőt, lányt-gyermeket tudok "megmenteni" már akkor megérte, hogy megírjam nektek. Sose éreztem azt, hogy nekem ezzel a nyilvánosság elé kell állnom. De rengeteg sorstársam van, aki nem meri felvállalni, pedig NEM ő a bűnös, NEM az ő hibája, hanem azé, aki bántalmazta bármilyen formában. NEM TE TEHETSZ RÓLA!!!! 

"A fotók illusztrációk, sminkel készültek"

A kampányról egy kicsit:

Gondolom mindenki emlékszik arra a videóra, amit a Pécsi rendőrségtett közzé, miszerint mi áldozatok tehetünk arról, hogyha megerőszakolnak, bántalmaznak. Pedig ez nem így van, ha egyszer NEM-et mondunk, azt sehogy máshogy nem lehet értelmezni, mint, hogy NEM.

Erre az egyszerű szóra, tényre épül #anemaznem közösségi kampány, melynek lényege felhívni a figyelmet arra, amit a pécsi rendőrök hibásan közöltek, miszerint az áldozat a hibás pedig, az áldozat nem hibáztatható. Az erőszak tevő hibáztatható és ő az, aki elítélhető nem pedig az áldozat.

Nem fogom teljes részletességgel leírni a történetem, mert nagyon fájó pont az életemben.

14 éves koromban kezdődött az egész mizériám, amikor unoka tesóm legjobb barátja megerőszakolt.

Itt tapasztaltam az őrangyalok jelenlétét, egy hang mondta, ne menj, nem hallgattam rá, nagy hiba volt.

Sose fogom elfelejteni azt a mondatot, hogy „Félig már bent volt ez annak számít” és azt, se amikor a saját unoka testvéred ellened vall a bíróságon. Mert igen feljelentettem, letartóztatták csak nézték, hogy van egy fia és csak 4 évet kapott, azért mert egy lány életét tönkre tette…

 

Pszichológushoz jártam elég sokat, mert nem tudtam feldolgozni, minden fürdés úgy telt, hogy próbáltam lesikálni magamról azt a megalázottságot, folyamatosan koszosnak éreztem magam, de nem jött le, soha. Szépen lassan sikerült elfogadnom ezt a tényt, ettől sosem szabadulok meg. Nem kell semmit lemosni, mert nem az én hibám, én NEM-et mondtam próbáltam leállítani, de nem ment. Emlékszem édesanyám hány éjszakán át ült mellettem a rémálmaim miatt. Folyamatosan az elkövető arcát láttam, minden éjjel átéltem újra az esetet.

Teltek az évek, megismertem N-t szép volt jó volt minden, de soha nem éreztem igazán nőnek magam (ekkor már 17-18 éves voltam) Majd a kapcsolatunk vége felé megütött, tudtam, hogy menekülnöm kell, mert aki egy nőt megüt az nem ember, de utánam jött. A lépcsőházba elkapta a torkom és neki lökött a falnak, úgy, hogy a fejem is bevertem. Majd ököllel szájon ütött. Mai napig ott a csomó a számba.

Majd ismét eltelt pár év. pontosan 2 éve volt ez, mikor megismertem szintén egy N- nevű állatot. Az elején csak annyi tűnt fel, hogy ő irányított, ha nemet mondtam rögtön én voltam a rossz. De akkor még nem bántott. Egyik este náluk voltam és szexuálisan bántalmazott. Soha nem fogom elfelejteni ezt a fájdalmat sem, és azt a látványt sem mikor látod, hogy folyik belőled a vér. Nem tudtam szakítani, mert féltem a következményétől, mert itt már csak magát nézte senki mást. Rettegtem tőle. Majd lementünk a boros pincéjéhez pár nap múlva, ősz eleje volt, mikor segítettem szigetelni a padlást. Én takarítottam ő eltűnt, majd hívott telefonon menjek, át a másik pincéhez buli van, nem akartam menni neki is megmondtam. Semmi másra nem vágytam csak egy alvásra. De az egyik haverjával eljött értem, akkor már nem mondhattam nemet, hisz ő az úr… Rengeteget ivott, én csak a saját kis borospoharamból kóstoltam 1-2 fajta bort.

 

Máig nem tudom ki hibája, az övé vagy azé az állaté, aki Kristályt csempészett a borokba. Én nem ittam belőle, mert úgy tanítottak, hogy sose tedd le a poharadat, nem is tettem. Elindultunk vissza az ő pincéjéhez. Megállt előttem megfordult és ököllel orrba vágott. Majd elrohantam, hogy haza megyek. Éjszaka közepén az isten háta mögül esélytelen volt. Majd utánam jött és még egyszer megütött. Úgy feküdtem le mellé aludni, hogy rettegtem, zokogtam. Másnap reggel indultunk hozzájuk, próbáltam játszani azt, hogy minden szép és jó, de nem volt. Tudtam lépnem kell, megérkeztünk hozzájuk, összepakoltam a cuccaimat úgy hogy ő nem látta, kivitt a hévhez és többet nem mentem. Csak arra nem számoltam, hogy követni fog, kileste sokszor hova megyek stb. stb. Majd karácsonykor meg akarta kérni a kezem, hogy visszaédesgessen. Nem mentem, erős voltam és képes voltam NEM-et mondani. Ma már semmit nem tudok róla, de talán megtört az N átok.

 

"Nézzél végig rajtam, a bőröm alatt festék
Mert a sebeink emlékeztetnek rá hogy a múlt megtörtént."

 (Giajjenno)

Mára ez lett az egyik kedvenc idézetem, mert igaz. Minden sebünk emlékeztet rá, hogy ezek a szörnyűségek megtörténtek. De erősebbek is lettünk tőlük, mert túléltük, mert felálltunk. Ha bántanak, menekülj, biztos van, aki segít, aki támogat, aki megért. Ha más nincs, keress, fel engem bárhol elérsz. Megpróbálok segíteni, mindig van kiút, mindig van jobb élet. Ne kövesd el azt a hibát, amit én, hogy az első eset után még maradsz, mert félsz MENEKÜLJ. Azt soha ne felejtsétek el, hogy ez nem a TI vagy a Mi szégyenünk, ez azé az állaté, aki ezt elkövette. 

Köszönöm, hogy elolvastad.