2018. november 22., csütörtök

Könyv kritika 5. rész: Lylia Bloom: Védtelenül

Ma folytatom a jó pár évvel ezelőtti sorozatot az ötödik résszel, igyekszem ezt a részt újra bevonni a blog életébe ugyanis rengeteg könyvet olvastam mostanában egy kis én idő gyakorlása végett. A mai könyv egy igazán sírós könyv lesz. Az íróját személyesen is ismerem viszont ettől eltekintve teljesen elfogulatlanul írom meg a véleményem. Majd a bejegyzés végén elárulom, hogy én mit írtam volna meg másként, majd napokig gondolkodva rájöttem az egész könyv úgy jó ahogy van.



Fülszöveg: 

 "Létezik tökéletes férfi?
Anna élete nagyszerű. Második évét kezdi az egyetemen, és a legfőbb problémája, hogy mikor jut el álmai városába, Rómába. Szereti az életét, vágyik a nagy Ő-re, és imád a barátnőivel csetelni.
Megismerkedik a titokzatos és vonzó Rolanddal, aki nem nyugszik, amíg Anna bele nem egyezik egy randevúba.
A szerelem hirtelen születik, és Anna úgy érzi, nem is lehetne boldogabb, bár a barátok egyre jobban aggódnak a túl gyors összeköltözés miatt. Anna nem érti, miért, hiszen Roland figyelmes, vonzó és mellette minden vágya teljesül, még a várva várt utazás is.
Csakhogy az álomvilág hirtelen szertefoszlik.
Vajon milyen a nagy Ő igazi arca?
Mit jelent a birtoklás, és mit az őszinte szerelem?
Anna úgy érzi, az élete romokban hever, és egyre nehezebb a kiút megtalálása.
De küzd, még akkor is, amikor egy váratlan tragédia mindent tönkretesz."

A regény az V. Aranymosás Irodalmi Válogató Public Star kötete,
az olvasóközönség kedvence.

Véleményem:

Ez a második könyv amit Lyliától olvasok de úgy gondoltam mégis vele kezdem a sorozat újraélesztését, hogy miért? Régen olvastam már ilyen könyvet ami ennyi érzelmet mozgatott meg bennem. Egyszerre zokogtam és nevettem éltem át minden pillanatát minden oldalát a könyvnek, hogy teljesen átéreztem az egész történetet. 

A két főszereplő Anna és Roland. Anna egy igazi fiatal egyetemista lány tele álmokkal. Olaszország, az ottani munka, vágyik az igaz szerelemre, a legjobb barátaival rengeteget csetel. Roland a titokzatos fiú aki az utolsó nyári estén cseppen be Anna életébe. Annyira tökéletes, hogy már hihetetlen. Szerintetek van szerelem első látásra? Szerintem van, az övék tényleg az, ahogy az én kapcsolatom is így indult, meglátni és megszeretni. 

Anna a szüleinél lakik ahonnan elég hamar átköltözik Rolandhoz, a barátnői szerint nagyon korai és nem kéne ennyire gyorsnak lennie, de a szerelem vak és nem lép vissza egy lépést sem, hisz eljut álmai városába, megtalálta az igazit. 

Maga a történtet két elég komoly témát dolgoz fel az igazi tündérmese közben, sajnos mind a két témába nagyon bele tudom élni magam, hisz félig meddig mind a kettőt átéltem. Az első ami hamar bekövetkezik az a "családon belüli" erőszak, a fizikai bántalmazás. Egyszerűen itt már zokogtam az elsőnél és hihetetlennek éreztem, hogy miért nem lép miért nem menekül el. De tudom, hitt abban, hogy javulhat és megváltozhat. Sajnos ez soha nincs így. 

Az egész bántalmazás oka a féltékenység amit Lylia annyira jól bemutat, annyira jól felvezeti belemélyül mind a két oldalba, zseniális. Annát sajnáltam ahogy elveszik ahogy kétségbe esetten összeomlik. Rolandot is sajnáltam mert tudtam van valami, valami nagyon komoly. Egész sokáig nem derül ki, hogy miért féltékeny én három variációt találtam amiből az egyik bejött. Anna összeomlása annyira szíven ütött, hogy egy csomó sebet feltépett, majd megerősített abban, hogy jól döntöttem mikor kiléptem abból a kapcsolatból, hisz ennek így kellett lennie.
Egyszer csoda történik és Anna végre magára talál amiért egyszerűen utáltam mert nem így kell újra boldognak lenni, le kell zárni a kapcsolatot. Majd lezárta elég csúnya dolog után, amikor Anna hazaköltözött. Anyukája már itt furcsa volt nagyon is, majd kap egy lehetőséget és Londonba megy egy hónapra, 3hét telik el mikor csörög a telefonja, hogy azonnal menjen haza. Itt felbukkan újra Roland, hogy vigye édesanyjához a kórházba, mire beértek már késő, meghalt. Nem tudott elköszönni. Itt ismét az egészet végigsírtam, nekem a mamám halt meg így a betegség stimmel csak nem ugyan olyan. Mire beértem a kórházba ő már nem volt köztünk, nem tudtam elköszönni, nem tudtam megmondani neki, hogy szeretem. (igen most is sírok ahogy ezeket a sorokat írom).

Roland próbál mindent megtenni Annáért, de ő elutasítja. Majd egyszer felkerekedik és elmegy Rolandhoz itt azt hittem kibékülnek de nem. Nem lett happy end a tündérmese viszont még lehet az. Hogy miért? Olvassátok el és kiderül.


Köszönöm, hogy elolvashattam, köszönöm, hogy megírtad!!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése