2019. február 12., kedd

Szeparációs szorongás túlélése

Azt hiszem túl vagyunk Vikivel is az első szeparációs szorongáson. Amikor igazán matrica üzemmódban voltunk. Így kétgyerekes anyaként már nem nagyon ért meglepetés, hisz Rolanddal már túl vagyunk mind a két igazán szeparációs szorongáson. (1év múlva a dackorszak túléléséről is tudok ám írni, persze ha sikerül megélnünk). Remélem ez a poszt hasznos lesz valakinek a számára, ha megosztom a tapasztalataimat. 



Jöjjön egy kis információ arról, hogy mi is pontosan ez a szeparációs szorongás, hiszen nem mindenki tudja pontosan vagy nem is hallott még róla és meglepetésként érheti.
A szeparációs szorongás körülbelül 8 hónapos korban kezdődik. Van akinél előbb de van akinél később. Az édesanya általában onnan veszi észre, hogy a korábban egyedül is  eljátszó gyermeke hirtelen elkezd sírni ha kilép a szobából. Vagy éjjel egyre gyakrabban ébred fel és csak az édesanyja mellett nyugszik meg. A világ kitárulás lelki velejárója amit át kell vészelni.

Gondoljunk bele, eddig a mozgáshoz a mi segítségünket igényelte- most viszont már tud kúszni/mászni. Elindult a lakás felfedező időszaka a számára ismeretlen helyekre is el tud jutni. Feláll/felül így más szögből is látja a tárgyakat. Egyre ügyesebb és önállóbb ez nagyon megrémiszti.

Egy amerikai pszichológus az újszülöttkortól kb 6hónapos korig tartó időszak a paradicsomi állapot. Ilyenkor azt hiszik, hogy az anya az ő részük. Hat hónapos kor után azonban ez az állapot fokozatosan felbomlik. Nagyjából két hónap alatt a kicsi számára kitárul a világ és egyszercsak rájön, hogy anya nincs mindig ott vele.

A gyermekeknek ez egy igazi lelki hullámvasút, amiben nekünk fontos szerepünk van. Nekünk is és nekik is nagyon megterhelő. Van amelyik baba könnyebben de van aki nagyon nehezen viseli ezt az időszakot.

 Bababiztonságos lakás:
Ebben az időszakban kezdődik a mindenhová megy veled időszak, igen még a WC-re is. Van aki inkább hallgatja addig sírni a gyermekét én nem vagyok ilyen, velem mind a ketten jönnek Wc-re ha észreveszik, hogy elszöktem. 
Éppen ezért pakoljunk el minden olyat ami nem neki való vagy kárt tud tenni vele magában. Ha a fürdőszobában vannak a mosószerek azt is tedd bababiztos helyre.

Türelem: 
Néha igazán megterhelő az egész napos nyafogás/hisztizés, mert csak velünk van el és senki mással csak a mi kezünkben. Ez egy idő után fizikailak és lelkileg is nagyon megterhelő és fárasztó tud lenni. Vannak babák akik ilyenkor csak kézben akarnak lenni. Viki pont ilyen volt. Rolinak elég volt, ha vele egy szobában vagyok. Nehéz de ilyenkor tényleg acél idegeinknek kell lenni.


Mindig szem előtt:
Mindig vidd magaddal, pl ha főztök akkor vidd ki a konyhába, ha van akkora konyhád akkor egy járókát erre az időszakra célszerű beszerezni. Roli egy ideig elvolt a pihenőszékében így vele könnyebb volt. Majd mikor már nem akkor ott mászkált körülöttem. Egy pár nap kellett, hogy megtanítsam mihez nem nyúlhat. Vikivel már nehezebb dolgunk volt, hisz ő tényleg mindent utált csak azt nem, hogy kézben van. Így borzalmasan nehéz volt pár hónapig ez az időszak, hisz mindig két gyerekkel kellett egyszerre foglalkoznom illetve a házimunkát is el kell látni.
 

Hordozó
Egy karikás kendőt szereztünk be sokszor használtuk a kezdetekben az utcán is illetve itthon is. Itthon is rengetegszer előkerült mikor nem tudtam semmit csinálni mert csak sírt mert kézben akart lenni. Ez a babának is jó, hisz testközelben van, ami megnyugtatja. Nekünk is jó, mert tudunk haladni a dolgainkkal és nem csak fél kezünk van. Mostanság is egyszer kétszer felkötöm ha éppen úgy van.

Beszéljünk a babával:
Ha el kell mennünk és más vigyáz rá, akár apa akár a mama. Mindig mondjuk meg neki, hogy elfogunk menni de vissza fogunk térni hozzá. A babáknak nincs időérzékük, hiába mondjuk azt, hogy pl 5 perc és jövünk/jövök, hanem azt kell neki mondani, hogy pl a következő evésre itthon vagy mivel ők a fix napirendjüket tudják időpontnak nézni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése