Sziasztok!
Itt a második rész a könyv kritikából (két hetente fogok jelentkezni vele, mostmár biztos)
Ez a könyv kicsit olyan mint egy modernkori tündérmese, csak itt nem a herceg hanem a lány menti meg a "hercegét".
Egy regény, amiről azt hittem,
hogy egy könnyed szerelmi történet lesz, de ez nem az. Ez a könyv
egy nagyon kemény témát boncolgató, abszolút nem vidám olvasnivaló. Inkább elgondolkodtató és az
érzelmeinkre ható, fájdalmasan szép történet ami magával ragadja az embert.
Ha érdekel mi a véleményem a könyvről olvass tovább.
Fülszöveg:
Átmenetiség.
Ezzel a szóval jellemezhetném az életemet az utóbbi néhány évben.
Átmenetileg dolgozom, amíg meg nem szabadulok innen. Átmenetileg a
kisöcsém anyukája vagyok, mivel anyánk szart sem törődik velünk. És
átmeneti csajszi vagyok, mert könnyen megkaphat bárki. Legalábbis a
pletyka szerint.
Most éppen
Drew Callahan átmeneti csaja vagyok. Ő az egyetemi futballcsapat
sztárja, és körülrajongják. Gyönyörű és édes srác – és rejtőzködőbb,
mint én. Ő vezetett be engem ebbe a hamis világba, ahol láthatóan ki nem
állhatnak engem. És ahol mindenki akar tőle valamit. Bár az egyetlen
dolog, amit, úgy tűnik, ő akar, az…
Én vagyok.
Már nem tudom, mit higgyek. Csak azt tudom, hogy Drew-nak szüksége van rám. És én mellette akarok lenni.
Szereplőkről:
- -Fable egy nehéz sorsú fiatal lány. Hármasban élnek a kamasz kisöccsével, aki épp a legeslegrosszabb korban van és az alkoholista anyjával. Szinte teljes mértékben a lány a családfenntartó, egy bárban dolgozik pultosként és az itt nagy nehezen megszerzett pénzéből eteti, ruházza a kisöccsét. Rettenetes szeretet hiányban szenved, amit a férfiak ki is használnak, így elég rossz híre van.
- -Drew (Andrew) pedig egy nagyon gazdag család fiúgyermeke. Mindene megvan, jóképű, tehetséges, gazdag, de mégis valami nem okés vele. A Hálaadás szünetében haza kellene mennie meglátogatni a szüleit (az édesapját és a mostohaanyját), de nem mer (és itt tényleg a MER szócskán van a hangsúly) egyedül hazaérkezni.
Szüksége lenne valakire, aki eljátszaná a barátnőjét a Hálaadási egy hétre. A barátai tanácsolják neki Fable-t, akinek Drew akkora összeget kínál fel a "szerepért", amit a lány nem tud visszautasítani, így közösen vágnak neki a családi hétnek. Mind a ketten előítélettel vannak a másik iránt, Drew a lányban csak egy könnyűvérű nőcskét lát, Fable pedig a fiúban azt a srácot, akinek minden az ölébe hull.
A történet két nézetből íródik - felváltva ismerhetjük meg Drew-t és Fable-t. Amit én már teljesen megszoktam a mai könyveknél, kettő vagy több személy szemszögéből íródnak mostanság a történetek, de ez jó, mert mindegyik szereplőt közelebbről megismerhetjük.
És
a rejtély, a titok, ami miatt szükség volt Fable-re. Már az elején sejthető, hogy miért nem akar Drew hazalátogatni, de az írónő erre még rá tudott tenni
egy lapáttal. És innentől lett kemény a történet. A két - más okból, de
ugyanolyan - sérült fiatal hogyan kerül közel egymáshoz és hogyan
próbálnak meg egymáson segíteni. Először egyik sem meri bevallani az
érzéseit, majd szépen lassan puhatolozva nyílnak meg egymás előtt. Mind két szereplőt szeretni lehet, a saját maguk problémájával és a vallomásaikkal, ahogyan egymással és
egymásról beszélnek, elképesztően szépek.
"Nagy hatással vagy rám.
És tudod, mit? Tetszik. Nagyon is tetszik. Még ha mélyen legbelül tudom is, hogy nem igaz. Ahogyan beszélsz hozzám, rám nézel, megérintesz. Ahogy megcsókolsz… az mind játék. Afféle pajzs vagyok csak a számodra, de nem érdekel. Ezt akarom.
Téged akarlak.""– Miért vagy a leginkább hálás? – kérdezem kásás hangon. Szeretném tudni, mit akar mondani, ugyanakkor félek is meghallgatni.
Egy pillanatig nem szól, mint aki gyűjti a bátorságát, és összeszorul érte a szívem.
– Érted. Azért, hogy itt vagy, hogy veled lehetek, hogy vigyázol rám még akkor is, amikor én mindent elkövetek, hogy elüldözzelek magamtól. – Elfullad a hangja, megköszörüli a torkát. – Érted vagyok hálás."
A regény maga nem túl hosszú időintervallumban játszódik - összesen kb 9-10 napba
sűrűsödnek az események. A szereplők sincsenek túl sokan, szigorúan pont
csak annyi ember került bele a regénybe, ami a szereplőink
"életrekeltéséhez" volt szükséges. A főszereplőink pedig szerethető,
hús-vér emberek voltak, hibákkal, problémákkal akik annyira közel tudnak kerülni az emberhez, hogy tényleg átéljük az összes fájdalmukat.
És a vége.. Hogy lehet így befejezni egy történetet??? Ilyen
függővéggel?:-). Bár annak tudatában, hogy lesz második rész, ez a vég
így tökéletes. Mert biztosan megveszem a második részét is, kíváncsi vagyok, hogy fog tovább bontakozni a száll.
Összességében azt mondom, hogy bár nem egy könnyed történet, de
letehetetlen. Senkit se riasszon el a borítója és esetleg a könyv címe.
Érdemes elolvasni. Egyetlen egy hibája van - a rövidsége. Ettől
függetlenül szerintem minden belefért, amire egy jó regénynek szüksége
van, csak még szívesen olvastam volna róluk többet. Úgy hogy csak a metrón olvasok hármas metró végállomástól végállomásig hazafelé rövidebb szakaszon 1 hét alatt olvastam ki de imádtam!
Ti olvastátok már? Nektek, hogy tetszett?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése